Kicsit nagy falatnak érzem ennek a filmnek a bemutatását. Utánanéztem, és láttam, hogy másoknak is az volt. Micsoda élvezet ez most nekem mégis. Valahol kihívás. Valahol hálátlan feladat. Nem fogom túlmagyarázni, méghozzá azért, mert most egy nagyon személyes élményen vagyok túl, aminek nagy részét nem tudnám visszaadni. Higgyétek el, mélyebb és sokkal nehezebben megfogható filmről van szó, mint amilyenre először számítanátok. Aki válaszokat keres benne, vagy aki meg akarja magyarázni azt, amit látott, az szerintem túlvállalja magát. Terrence Malick rendezéséről, Brad Pitt főszerepléséről és egy Oscar díjra jelölt filmről van szó.
A történet, ha leegyszerűsítem, két cselekményen fut. A könnyebben emészthető oldal, egy, az ötvenes években élő amerikai család napait mutatja be. Mr. O’brien (Brad Pitt) egy szigorú, némileg megkeseredett férfi, aki fő feladatának három fia nevelését tekinti, méghozzá az élet nehézségein való felülkerekedésre. Mélyen vallásos ember, gyönyörű felesége van, rendszeresen templomba jár és imádkozik az asztalnál családjával. Következetes, szigorú, szabályokra épít mindent. Nem lehet azonban nem észrevenni, hogy mindennél jobban szereti családját, és bár erősen kifogásolhatóak nevelési normái, mindent őszinte meggyőződéssel, csakis jó szándékból tesz. Egy családi tragédia azonban mindennek a mozgató rugója, egyik fiúk meghal, ennek feldolgozása pedig mindenkinek külön feladat.
Mr. O’briennél többet látjuk legidősebb fiát, Jack-et (Hunter McCracken), akinek története lényegében maga az öntudatára ébredés felvétele. A fiú maga is mondja, örökösen anyja (Jessica Chastain), aki maga a szeretet, és apja, élete egyetlen igazi nehézsége között örlődik.
Még nehezebb azonban megmagyarázni a jelenetek másik nagy csoportját, egy dokumentumfilmhez hasonló, néhol húsz percesre nyúló, a néhol az univerzumot, néhol Istent, néhol csak a Földet bemutató részeket. Ezekkel együtt nem tűnhet még annyira nehezen emészthetőnek a film, mint amilyen.
De ne feledkezzünk meg arról, hogy az idő nem játszik szerepet a cselekmény nagy részében, csak annyira figyel oda arra a fillm, hogy a néző megértse a mondanivalót, mint amennyire egy visszaemlékező, jelen esetben talán Jack, tenné azt. Csodálatosan szépek a képek és valóban mélyen megindító a történet emberközelibb része, nem tagadom azonban, hogy sokszor azon agyaltam, meddig fog még tartani ez vagy az a jelenet, a film ugyanis több mint két óra, egy ilyen alkotás esetében ez a hossz pedig nagyon is fárasztó tud lenni. Összességében pedig pozitív élményekkel gazdagodtam.
J 