Where Eagles Dare – Kémek a sasfészekben (1968)

Ha egy szűkebb terjedelmű listán nem is, de egy jó ízléssel összeválogatotton biztosan ott a helye ennek a kicsit nagyzoló, de okkal büszke filmnek. ’68-ban tátva maradhatott az emberek szája amikor a jeges felvonón álló viaskodókat látták. Valójában nekem is, nem kell tériszonyban szenvedőnek lenni némi ámulásért. A színészi teljesítményeket figyelve Richard Burton-t merem kiemelni, ő atyai gonddal vezette nemcsak Clintet, de tudatossá tette a többi színészi alakítást is. Vizsgáljuk meg a cselekmény felépítését, mert ha nem is teszünk óriási felfedezéseket, örömmel nyugtázhatjuk: igen, megint nem egy közhelyektől unalmas, csak egy kicsit sem mély, de az akciófilmek céljának remekül megfelelő darabot láttunk. Néhány karaktertulajdonság még kiforrni is kapott lehetőséget, gondolok itt Smith és Schaffer néma viaskodására, amit jobban leírnak a képmutatás, vagy a bizonyítani akarás szavak. Nekem bizonyítottak, remek élményt nyújtottak úgy, hogy megkíméltek a kompromisszumkötés lehangoló érzésétől.

8/10

The Island – A sziget (2005)

Egy jó példája a “vegyes kritikai fogadtatás”-ra ítélteknek, kellemes élmény a keveset elváróknak és csak slampos a válogatósaknak: főleg az értékeket keresőknek. A történet tele klisékkel, sokszor felesleges vagy csak hatásvadász jelenetekkel. Ügyes technikai megvalósítással egy korában látványos mozinak számíthatott, de mint látványmozi semmi rendkívülit nem képes felmutatni. Erőssége a film első harmada vagy majdnem fele, a science-fiction hangulat és a nézőre is ráerőltetett kérdéslavina később megfulladó,  bizakodó kíváncsiságot előlegez meg, néhány bonyodalom még fenn is tartja ezt, de nálam sokat levont az “aminek tervezték annak nagyszerű” élményből a korábban említett közhelyek erőltetése. Két fekete, csak hogy színesítsék azt a szemet fájdító fehérséget. Két remek színész hozzá nem méltó szerepben: Djimon Hounsou többre képes a múltjáért hirtelen megtérő bérgyilkosnál, Michael Clarke Duncan pedig nem hiszem – nem szeretném azt hinni -, hogy benne ragadt egy óriáscsecsemő szerepében. Ez utóbbi jobban fájt! Csak egy húzónév volt, hogy aztán csalódhasson a közönség! A cselekménynek pedig eredeti ötletei is vannak, tetszett például az alapötlet és az emberek önhitegetésének ábrázolása. Más folytatással ilyen kérdéseket is boncolgathatott volna a film: klónozás, meddig/mettől ember az ember? az ösztönök elfojtása? bűn-e ember teremtette lényeket ölni? lélek, vajon kiknek adatott meg?, ezek megválaszolása helyett megkaptuk egy hosszúra nyújtott autósüldözés és egy soha-meg-nem-haló-főhős romantikus és költséges meséjét.

6/10

The Avengers – Bosszúállók (2012)

The Avengers - BosszúállókA Marvel képregényhőseinek otthona New York, de a külön történetekkel bíró karakterek csak az Avengers 1964-es első számában találkoztak először. Később a Marvel írói megfogalmaztak egy úgynevezett multiverzumot, amelyben a hősök saját valóságaikban, egymástól függetlenül, de a másikra való hatással is tevékenykedhettek. A nagy csapat  karaktereinek bemutatása 2003-ban vette kezdetét, a  főszereplőjét még Eric Bana alakíotta Hulk c.  filmmel. 2008-ban jött a folytatás, ez évben pedig a Vasember széria is elindult. 2010 az A Vasember 2 éve volt, 2011-ben pedig két nagy dobása volt a Marvelnek: a Thor és az Amerika Kapitány – Az első bosszúálló c. filmek. Az eddigi munkákat pedig Joss Whedon rendező gyűjtötte egy csokorba.

The Avengers - BosszúállókS.H.I.E.L.D vezetője, Nick Fury (Samuel L. Jackson) elsőként szembesül a Földet veszélyeztető új fenyegetéssel: Loki (Tom Hiddleston), Thor (Chris Hemsworth) testvére visszatért, hogy egy idegen faj megbízásából megszerezze a Tesseract nevű energiaforrást – lásd Amerika Kapitány – Az első bosszúálló (2011) – és a maga örömére uralma alá hajtsa az emberiséget, amit eredendően szolganépnek tart. Ilyen méretű fenyegetéssel eddig nem néztünk szembe, Fury főhadnagy meggyőzi feletteseit, hogy újra a korábban már elvetett, Bósszúállóknak nevezett egység tagjainak segítségét kérjék. Fury jobbkeze, Natasha Romanoff ügynök (Scarlett Johansson) felkeresi az érintetteket, hogy azok a főhadiszálláson összegyűlve megkapják feladataikat és harcba induljanak a közeledő seregek ellen.

Félsiker tisztában lenni a kitűzött célokkal. A megfelelő költségvetési és szakmai háttér már majdnem győzelem. A minőségi nyersanyag leegyszerűsítve: tehetséges színészek, odaadó rendező és alapos forgatókönyvíró. A Bosszúállóknak megvoltak mindezek. A költségvetés a több mint kétszázmillió dollárjával az egeket súrolta, a látványvilág minimum hozta az Avatar (2009) szintjét. Anélkül volt a cselekménynek felépített háttere – a többi Marvel film -, eleje és kikerekedett vége, hogy a találkozás értékes percek elvételével untatta volna a nézőt. Zseniálisan találták el az arányokat, minden karakter kapott lehetőséget a kibontakozásra, senki sem szorította háttérbe a másikat. A szuperhős moziknak gyakori hibája, hogy elvárják, hogy túl komolyan vegyék őket – lásd Batman: Kezdődik! (2005). Ebben a filmben a hősök tudták, hol a helyük. Nem közönséges módon, de képesek voltak hülyét csinálni egymásból és magukból. Ezek a poénok úgy találtak, hogy a közönség sokszor percekig nevetett. A 3D hatalmas élményt nyújtott: olyan sok, részletekig kidolgozott jelenetből álltak össze a képek, hogy nemegyszer azt sem tudtam, hová kapjam a fejem – pedig a leghátsó sorban ültem. Meglepetés: ez a film legjobb tulajdonsága. Ott van a cselekményben, a szereplők teljesítményében, a látványban és az egész élményben is.

9/10

Sherlock Holmes: Árnyjáték (2011)

Sherlock Holmes: ÁrnyjátékArthur Conan Doyle (1859. május 22. – 1930. július 7.)  skót író volt, Sherlock Holmes karakterének megalkotója. Holmesról négy regényt és ötvenhat novellát írt, ismertek még Challenger professzorról szóló írásai és az Az elveszett világ történetei, valamint történelmi regényei és drámái. Az 1994-ig forgatott Holmes sorozat miatt eddig Jeremy Brett (1933. – 1995.) volt a legelismertebb Holmes megtestesítő. Robert Downey 2009-ben kapta meg az új feldolgozás főszerepét. Oscar-díjra jelölt Golden Globe-díjas amerikai színész, Tony Stark karakterének állandó alakítója. A rendező, Guy Ritchie ismert filmjeiről: a Blöff (2000), az A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (1998) és a Spíler (2008) c. filmek is az ő munkái.

Sherlock Holmes: ÁrnyjátékWatson doktor (Jude Law) elköltözött Holmes-tól (Robert Downey Jr.), így a nyomozót még kevesebb épeszű tanács szorítja korlátok közé. Holmes iszik, kokainozik és még őrültebb kísérleteket végez, szobáján növények és állatok veszik át az uralmat. De dolgozik, és számos eset felgöngyölítése egyetlen emberhez vezet, James Moriarty professzorhoz (Jared Harris). A két barát a tervezettnél zűrösebben szalad végig a legénybúcsú éjszakáján és az esküvő reggelén, a nászútra pedig már idő sem marad: a doktort megtámadják, mint kiderült Holmes tudtával, így miután a feleséget, Irene-t (Rachel McAdams) Sherlock Holmes: Árnyjátékbiztonságba helyezik Sherlock testvére, Mycroft Holmes (Stephen Fry) védelmében, útra kelnek, hogy elejét vegyék a professzor kegyetlen merényleteinek, melyek egész Európát célba vették. Holmes-ék cigányok segítségét kérik: egy jósnő, Madam Simza Heron (Noomi Rapace) vezetésével kezdenek menetelni számukra ismeretlen utakon és tájak között.

Olyan alkotásról van szó, amit helyesebben lehet megítélni, ha ismerjük a hátterét. Arthur Conan úgy gondolta, túl sok energiát fordít Holmesra, ezért megölte őt. Ez akarata ellenére is a cselekmény legnagyobb dobása lett. Az olvasók feljajdultak: “Ne hagyja abba!” És Holmes mégsem halt meg. Ez a film önmagában kevés, hiszen csak egy kiragadott jelenet a főhős életéből, ahhoz azonban túl hosszú. Lesz folytatás, ez kiderült. Tehát több szemszögből lehet róla kritikát írni: lehet egy önmagában nyújtott teljesítményről; egy könyvadaptációról; és egy folytatásos cselekmény bevezetőjeként is értékelhető. Technikailag remek munka, olyan effektekkel büszkélkedhet, amik ha hosszúra nyúlnak sem unalmasak. A cselekmény nem forradalmi, de az eszközeivel jól bánó: a visszatekintések, a lassú értelmet-nyerések és a következetes felépítés beszippantja a nézőt. Adaptációnak sem rossz: dramaturgiailag jól átültetett és okosan megközelített karakterekké növik ki magukat a Downey-eszközök és a némileg erőltetett, affektálónak ható humoreszkek. De miért ilyen menő és határozott mindenki? Ettől vált ez a krimi-feldolgozás szuperhős-mozivá. Nem azzá nőtt, azzá alacsonyodott. Ez rossz megközelítés. Viszont ha ezt elfelejtjük, akkor marad egy még így is élvezetes cselekmény, a legkorszerűbb technikai megoldások és remek színészi alakítások. A film vicces és izgalmas, a profizmusa nem enged csalódni, de tudni kell megközelíteni, mert ez csak szórakoztató-mozinak jön be.

8/10

Iron Man 2 – Vasember 2 (2010)

Iron Man 2 - Vasember 2Tony Stark karaktere 1963-ban született meg, az amerikai képregény ezüstkorában. Az első kiadvány, a Megszületett Vasember (Iron Man is Born!) című történet szkriptjét Larry Lieber írta Stan Lee ötletei alapján. Érdekesség, hogy Stan Lee Tony Starkot Howard Hughes-ről ((1905. – 1976.) amerikai filmproducer, -rendező, mérnök és pilóta) mintázta. Anthony Edward Stark a milliárdos iparmágnás Howard és Maria Stark gyermeke volt. Vietnamban egy akna robbanásakor megsérült, egy srapnel egyre közelebb került a szívéhez. Rablóbanda fogságába került, akik egy fegyver megépítésére kényszerítették. Ő ezt előnyére fordította, egy páncélt készített ami életben tartotta, és amellyel épségben kiszabadult.

Iron Man 2 - Vasember 2Vasember Amerika hősévé vált. Tony Stark (Robert Downey Jr.) egy konferencián bejelenti, hogy ő építette és használja a páncélt. Hamarosan beidézik és felszólítják, hogy adja át a fegyvernek minősülő eszközt a hadseregnek, de Tony nemet mond a követelésre. A vállalatánál betöltött vezetői posztját átadja Pepper Potts-nak (Gwyneth Paltrow), ő pedig csak a munkájával kezd foglalkozni. A szerkezet ugyanis, ami életben tartja, már nem képes ellátni a szerepét, és Tony-nak sürgősen találnia kell valamit, amivel helyettesíthetné azt. Azonban egy Ivan Vanko (Mickey Rourke) nevű orosz férfi az általa használt technológiához kísértetiesen hasonlót alkot, és egy új fegyverrel Iron Man 2 - Vasember 2a hős életére tör. Tony felismeri az ellenfelében rejlő veszélyt, és bár ő nyeri a küzdelmet, már nem érzi magát biztonságban. Korábban tett kijelentése – mely szerint nem lehet lemásolni fegyverét –  és a mégis bekövetkező támadás miatt még agresszívabban kezdik követelni páncélját. Tony nem bírja tovább a stresszt, elhagyja magát, az alkohol és a felelőtlen szórakozás felé fordul. Ellenfelei eközben lázasan dolgoznak páncélja lemásolásán, Tony-t pedig egy ismeretlen szervezet keresi fel, hogy segítsenek neki, és az ő segítségét is kérjék.

Ritka az olyan film, amit a jó kezdés után legalább olyan jó – esetünkben szerintem még jobb – folytatás követ. Persze ez is, ahogy minden vélemény szubjektív, én mégis, többszöri újranézés után is úgy gondolom, hogy lepipálták az amúgy nagyszerű első részt. Hihetetlen látványvilágot és sokkal kiforrottabb karaktereket láttam, miközben végig a poénokon nevettem. Izgalmas, lebilincselő, Scarlett Johansson pedig egyenesen lenyűgöző volt. Szeretem a filmjeit, meglátjuk mennyit mutatnak belőle A Bosszúállókban (2012), de a már betervezett, saját Marvel-filmjében (talán a Fekete Özvegyben) is. Aki nem látta: nézze!

8/10

V for Vendetta – V mint vérbosszú (2005)

V for Vendetta - V mint vérbosszúEgy tíz részes képregénysorozat, a V mint vérbosszú jelent meg az Egyesült Királyságban 1982. és 1988. között. Rajzolója David Lloyd, írója Alan Moore volt. A James McTeigue rendezte film igazodván a képregényhez, egy disztópikus jövőben játszódik az Egyesült Királyságban, ahol is egy “V” névre hallgató anarchista meg akarja szüntetni az országot uraló totalitariánus kormányt. A tényleges főszereplőt Natalie Portman alakítja, az azóta Oscar-díjas színésznő és néhány hónapos családanya. James McTeigue korábban, többek között, a Mátrix és a Star Wars filmekben vállalt szerepet, mint rendezőasszisztens.

V for Vendetta - V mint vérbosszúValamikor, a nem is olyan távoli jövőben, Angliát diktatúra, a főkancellár, Adam Sutler (John Hurt) és pártja irányítja. Cenzúrázzák a sajtót, fegyveres erőkkel védik a rendet, éjszakai kijárási tilalom van.  Eve Hammond (Natalie Portman) egy egyedülálló fiatal nő, a BTN televízió dolgozója, egy éjszaka megszegi a tilalmat és az utcára merészkedik. Az ilyen “problémák” kezelésére alkalmazott begyűjtők azonban észreveszik, és ahelyett, hogy hivatalos eljárást indítanának, a maguk örömére kikezdenek vele. Szerencséjére azonban egy maszkot viselő férfi siet a segítségére, aki fegyvereivel és az átlag emberi képességeket felülmúló ügyességével könnyen elbánik a támadókkal. Mindez november negyedikén történik. A magát csak V-nek nevező alak elhívja a lányt, hogy legyen tanúja zenei előadásának. Egy tetőre kíséri Eve-t, és néhány perc várakozás után felfedi akcióját, az Old Bailey épület tetején található Igazság jelképes szobra felrobbantását. A kormány nagy erőkkel próbálja eltussolni az ügyet, V másnapi ténykedése azonban mindenkinek a tudomására hozza a terrorista célját: mindenki, aki szabadságra és a diktatúra megszüntetésére vágyik, pontosan egy év múlva, november ötödikén legyen a parlament előtt, hogy a nép kinyilvánítsa az akaratát. V-t ezúttal majdnem elfogják, Eve azonban a segítségére siet, és bár V megmenekül, ő megsérül és elájul. V for Vendetta - V mint vérbosszúA terrorista némi gondolkodást követően dönt: magához veszi, és biztonságos helyre, az otthonába viszi a lányt, hogy megmentse őt magánakciója miatti büntetésétől. Nincs más megoldás, a lánynak vele kell töltenie az évet, egészen az akcióig, melyre az egész ország visszafolytott lélegzettel vár: a Parlament felrobbantására.

Natalie PortmanMinden filmjét szeretem, de ennek a csodálatos színésznőnek három olyan szerepe van, amikért szabályosan rajongok, és bárkinek bátran ajánlok. Időrendi sorrendben ezek a következőek: a Leon a profi, a V mint vérbosszú és a Fekete hattyú. Mindhárom zseniális és végtelenül eredeti, a közhelyeknek való teljes hátat fordítást szimbolizálják, ami jó értelemben az egyik legnagyobb érték manapság. A film egyik üzenete – melynek lenyűgöző előadásától mindig kiráz a hideg – a nép és az ember akaraterejének bemutatása, a hit és az eszmények erejének egy örök érvényű, kötelező formájú alkotása. Imádom!

10/10

Shichinin no samurai – A hét szamuráj (1954)

Shichinin no samurai - A hét szamurájKuroszava Akira (Tokió, 1910. március 23. – Tokió, 1998. szeptember 6.) japán egyik leghíresebb filmrendezője, producere, forgatókönyvírója. Legelső filmjét 1941-ben készítette, legutolsó műve halála után, 1999-ben jelent meg. Munkássága világszerte ismert és hatással volt másokéra. Filmjei javarészt Japán 13.-17. századait mutatják be. Egyik legjelentősebb alkotása Akutagava (Japán író) két novellájából készült A vihar kapujában címmel, mely a Velencei N. Filmfesztiválon nagydíjat nyert. A hét szamuráj forgatókönyvéből készült A hét mesterlövész c. amerikai film. A Derszu Uzala c. filmje (1975) elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.

A 16. században, Japán egy eldugott kis faluját rendszeresen banditák támadják meg és fosztják is. A lakosok rettegnek attól, hogy megölik őket, de az éhhalál még fenyegetőbb veszély. Egy alkalommal, mikor egy ellenséges csapat a falu feletti dombokon tanácskozik, egy lakos kihallgatja azok beszélgetését és így tudomást szerez tervükről, miszerint a nem is olyan távoli aratás után visszatérnek, hogy elvegyék a termést. A lakosok teljesen kétségbeesnek és rettegni kezdenek, fogalmuk sincs arról, hogy mit tehetnének. Egyikük, egy fiatalabb férfi azonban lázongani kezd a többiek egyhangú elkeseredése ellen, és kijelenti, hogy számára a halál is jobb, mint az e fajta szenvedés, ezért harcolni fog, akár az életét is feláldozva. Bár kezdetben senki nem ért vele egyet, végül a falu öregje elé járulnak, aki lelkesen közli velük, hogy fiatalabb korában vele is megtörtént egy hasonló eset, amikor egy szomszédos falut szamurájok védtek meg a támadóktól. Shichinin no samurai - A hét szamurájBár egy szamurájt nem könnyű megfizetni, annak reményében, hogy néhányan kevesebbel, akár némi élelemmel is beérik majd, egy maréknyi férfi útra indul a közeli városba. Kezdetben minden harcos elutasítja őket, egy gazdátlan szamuráj azonban, Kanbê Shimada (Takashi Shimura) pusztán jó szándékból vállalja a feladatot, és segít további hat szükséges harcost toborozni. Miután sikeresen összeáll a csapatuk, elindulnak a faluba, hogy megállítsák a banditákat és megvédjék a lakosokat.

Nem könnyű nekikezdeni egy ’54-es filmnek, pláne mikor a filmtechnika ilyen rohamos tempóban fejlődik. Tudnunk kell azonban időt szakítani egy-egy klasszikus alkotásra is, hiszen az élmény amit nyújtanak, messze meghaladhatják a mai közhelyparádékét. Ennél a filmnél is így volt ez, hirtelen elhatározással kezdtem neki és cseppet sem bántam meg, hogy így tettem, az első tíz perc után már abba sem bírtam volna hagyni. A negatívum egyedül a kép és hangminőség lehet, a színészi játékok a főszereplők esetében pedig nagyon erősek voltak, néhány eltúlzott alakítás volt csupán, de ezek is, inkább csak a jelenetek viccesebb csoportjához szolgáltak. Kizárólag teljes megelégedés maradt bennem a film után. Erősen ajánlom!

9/10