Tony Stark karaktere 1963-ban született meg, az amerikai képregény ezüstkorában. Az első kiadvány, a Megszületett Vasember (Iron Man is Born!) című történet szkriptjét Larry Lieber írta Stan Lee ötletei alapján. Érdekesség, hogy Stan Lee Tony Starkot Howard Hughes-ről ((1905. – 1976.) amerikai filmproducer, -rendező, mérnök és pilóta) mintázta. Anthony Edward Stark a milliárdos iparmágnás Howard és Maria Stark gyermeke volt. Vietnamban egy akna robbanásakor megsérült, egy srapnel egyre közelebb került a szívéhez. Rablóbanda fogságába került, akik egy fegyver megépítésére kényszerítették. Ő ezt előnyére fordította, egy páncélt készített ami életben tartotta, és amellyel épségben kiszabadult.
Vasember Amerika hősévé vált. Tony Stark (Robert Downey Jr.) egy konferencián bejelenti, hogy ő építette és használja a páncélt. Hamarosan beidézik és felszólítják, hogy adja át a fegyvernek minősülő eszközt a hadseregnek, de Tony nemet mond a követelésre. A vállalatánál betöltött vezetői posztját átadja Pepper Potts-nak (Gwyneth Paltrow), ő pedig csak a munkájával kezd foglalkozni. A szerkezet ugyanis, ami életben tartja, már nem képes ellátni a szerepét, és Tony-nak sürgősen találnia kell valamit, amivel helyettesíthetné azt. Azonban egy Ivan Vanko (Mickey Rourke) nevű orosz férfi az általa használt technológiához kísértetiesen hasonlót alkot, és egy új fegyverrel 
a hős életére tör. Tony felismeri az ellenfelében rejlő veszélyt, és bár ő nyeri a küzdelmet, már nem érzi magát biztonságban. Korábban tett kijelentése – mely szerint nem lehet lemásolni fegyverét – és a mégis bekövetkező támadás miatt még agresszívabban kezdik követelni páncélját. Tony nem bírja tovább a stresszt, elhagyja magát, az alkohol és a felelőtlen szórakozás felé fordul. Ellenfelei eközben lázasan dolgoznak páncélja lemásolásán, Tony-t pedig egy ismeretlen szervezet keresi fel, hogy segítsenek neki, és az ő segítségét is kérjék.
Ritka az olyan film, amit a jó kezdés után legalább olyan jó – esetünkben szerintem még jobb – folytatás követ. Persze ez is, ahogy minden vélemény szubjektív, én mégis, többszöri újranézés után is úgy gondolom, hogy lepipálták az amúgy nagyszerű első részt. Hihetetlen látványvilágot és sokkal kiforrottabb karaktereket láttam, miközben végig a poénokon nevettem. Izgalmas, lebilincselő, Scarlett Johansson pedig egyenesen lenyűgöző volt. Szeretem a filmjeit, meglátjuk mennyit mutatnak belőle A Bosszúállókban (2012), de a már betervezett, saját Marvel-filmjében (talán a Fekete Özvegyben) is. Aki nem látta: nézze!
J 